Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Az ifjú válasza a bölcsnek...

2011.11.30

Az ifjú válasza a bölcsnek, avagy a meg nemértés álma egy elképzelt valóról...

A lélegzetem mi általában alig, alig hallatszik, mély tónusos sóhajjá vált. -Elképzeltem, mikor az összekuszálódott szálak körbe hálózzák gondolataid és a lét keze megfogva, szorítva a szálakat lehúz az elképzelhetetlen mélységbe, a tátongó űrbe, vissza az élet kapujához, álmaink bölcsőjéhez...de te csak nézel és nem értesz semmit, vajon látod azt ami elsodort idáig? Gondolataid hullámként zúdulnak,s törnek meg a sivár valóság partjainak szikláin, de a sodrásban még, meg meg tapintod az általad lepusztított kavicsokat -némelyek finomak és puhák, akár a homokszemcséi,és vannak nagyobbak, durvábbak... -körforgás az egész- gondolom én, s ha nem akarok látni, hát becsukom a szemem. -De Örülj hogy örülhetsz és ilyen semmiségekkel kell foglalkoznod, hiszen én nem tehetem meg, partjaimat mosod s álmaimat fürkészed- válaszol a bölcs, s eltekint a napkelte első sugarai felé... -Látod amott a győztest? -kérdezi. Alakja még vértől nedves, lángnyelvek közt lépdel a horizonton,büszkén, emelt fővel, s nem bánja hogy másokért áldozza életét. Élj úgy te is, mit, ha ez a perc lenne az utolsó, de tudd megéri áldozni érte, hiszen ujjá éledve, a sötétet is befogadva felismerve a változást, ujj szikra éled, s mint a nagy király felemelkedsz újra. Jobb leszel és jót teszel máshogyan, s fényed világítja be világod minden részletét...-lassan fordul vissza hozzám a bölcs, szemei csillognak, könnyekkel teltek és magamat viszontlátva a torz tükörben csak ennyit kérdez tőlem -Érted? Hmm....egy pillanatra vissza fordulok a suli felé -eredetileg erre indultam azt hiszem- s elmerengek a kőbe zárt ablakokon, a magas diófa ajtón, és az égig érő bronz kapun...hmmm. Igen, ide indultam, és bár most élem meg, még nem értem... Majd ha elmúlt a pillanat, talán tisztábban látom a bölcs szemében is magam, talán... De mire elmúlt a pillanat, s visszafordultam csak emlékét találtam a bölcsnek. S bár beleborzongok, lenézek magam elé, fürkészve az utat, hátha megtalálom vizes lábnyomait az amúgy is nedves köveken...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.